Pár perc múlva hét óra. A hidegtől átfagyva érek vissza a Pogány József utcai kapitányságra. Takács őrnagynál gyomorbajra panaszkodom. Hamar szélnek ereszt. Azzal búcsúzik tőlem, hogy másnap érkezzek kisimultan. Biccentek, és kilépek a szürke téli estébe. Gyalog teszem meg az utat a Népszínház utcai lakásomig. Útba ejtem a Rákóczi teret. A kurvák mind elfordulnak, és behúzódnak a bérházak kapualjaiba, amint meglátnak. Egy csapásra eltűnik mind. Mint villanyoltás után az árnyékok a sötét szobából. Esztit és a piros kabátját már sehol sem látom.